Egy pár szó magunkról, (nagyon kevés, hiszen internetes újságunk első sorban magunknak szól). Családunkat az önkéntesség jellemzi: Józsi és én (Zsuzsa) megszerettük egymást és azóta együtt élünk, ennek már 14 éve. Együtt élünk, együtt gondolkodunk, jövünk-megyünk, gyakorlatilag a nap 24 órájában együtt vagyunk, s ez nem teher, hanem természetes, így jó. Megelőző életünkben mindkettőnknek született két lánya, így most négy lányunk van: Zsuzsa, Bea, Viki, Bori. Szerencsénk van, mert ők is nagyon jól „megvannak egymással”, talán szeretik is egymást. Idegenekkel való találkozáskor hosszan magyarázzák önként vállalt „testvériségüket”. Ebben a famíliában úgy látszik nem divat a házasságkötés, mindkettőnk egy-egy testvére is inkább az együttélést választotta. Gyakorlatban igazolva, hogy a boldogsághoz nincs szükség papíron rögzített igazolásra arról, hogy együtt éljük meg a jót és a rosszat is. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy szüleink, nagyszüleink, egyéb rokonaink többször házasodtak, váltak, s a sok fájdalom árán megtanultuk elfogadni a tényt, hogy az emberek változnak, és ez kapcsolataikra is igaz. Szeretném ha nem felejtenénk el, sem mi, sem gyerekeink, hogy korábbi életünk is hozzánk tartozik, s nem gyűlölnénk azokat, akiket korábban szintén magunk választottunk. Ez a feltétele annak, hogy egymás mellé sodródott családunk, összesodort családi életünk működjön.

Mindkettőnknek vannak külföldön élő testvérei, s azoknak gyermekei. Rájuk is gondoltunk mikor ezt a nyilvános családi fórumot megnyitottuk. Hogy ezek a kapcsolatok igen lazák, annak oka talán az ország történelme is. Legyen ez egy műholdas palackposta. Eszköze az összetalálkozásnak. Várjuk leveleiteket, fényképeiteket, mert szerintem a legtöbb amit magunk után hagyhatunk az egyfajta biztonság gyermekeink részére, hogy tartoznak valahová, valakihez, valakikhez.

A honlap tartalma egyenlőre csak rólunk szól, mert Józsi hobbija, (és munkája) a számítástechnika és a fotózás, az enyém a rajzolás, ezért ezt tettük közzé, de várjuk, hogy tegyétek hozzá a magatokét.

Tervezem még, hogy a majdnem kész családfát is elérhetővé teszem, s szeretném, ha segítenétek pontosítani.

Szeretek főzni, s ez családi vonás, ezért külön fejezetet kaptak a szakácskönyvek, ami közül az egyik Józsi édesanyjának süteményeskönyve, mely tiszteletadásként megőrizte kézírása másolatát is. A pecsétes kis füzetet unokája Bea őrizte meg, s az ő ötlete volt az is, hogy írjuk újra.

Tehát üdvözlünk mindenkit a László-Kerényi-Merkl-Wallner család honlapján!

Merkl Zsuzsanna és Wallner József

2004. december 13.